Érdekességek a sífutás történetéből

A sífutás nem más, mint a sítúrázás egyik formája – viszonylag lapos területen. Észak-Európában, Kanadában és Alaszkában nagy hagyományokkal bír a sport, sőt, ezeken a tájakon még a hétköznapi közlekedésben is használják. Ami a sífutás európai történetét illeti, egészen régi időkre nyúlik vissza: a skandináv országokban a 19. században helyváltoztatásra, sőt vadászatra is használták a sífutó felszerelést. Talán nem is gondolta volna, de a finn hadsereg a Hidegháború alatt komoly előnyre tett szert az orosz csapatokkal szemben, mert sokkal mobilisabbak tudtak lenni sífutó léceikkel náluk.

A legújabb sífutó lécek

Ne felejtsük el, hogy az Északi és a Déli-sark felfedezői is jó hasznát vették a felszerelésnek, amivel könnyedén át tudtak vágni bármilyen óriási hómezőn. A sífutó léc a kezdetekben fából, a sífutó bot bambuszból vagy fából, a bakancsok pedig bőrből készültek, így nem volt még annyira könnyű a súlya, mint manapság. Érdekes, hogy a sífutás Magyarországon előbb jelent meg, mint az alpesi sízés – 1892-ben a ma is népszerű Normafán sífutottak először. A sport nemzetközi történetében pedig az 1924-es év a mérföldkő: ekkor került be először az olimpiai sportágak közé és ettől az évtől kezdve rendeznek világbajnokságot is. Jól mutatja a sport népszerűségét, hogy míg ’24-ben 2 versenyszám volt kizárólag férfi versenyzőknek, addig a 2014-es Szocsi Olimpián már 12 rendezvényen, külön női és férfi futásokat rendeznek meg.